2012. október 31., szerda

Közlekedési kisokos: Áramszedők

Miért írsz nekünk az áramszedőkről? Tudjuk, hogyan működnek...
Igen? Áramot szednek, az vitathatatlan, ennél azonban több van a dologban. Először is Magyarországon (meg Európában is elég elterjedten) jellemzően 25 kV futkos a nagyvasúti felsővezetékekben, a városiakban már kisebb (1000-es nagyságrend) ami így sem kevés. Ezért természetesen az áramforrást mindig el kell rejteni a járókelők elől, vagy az égbe emelik, vagy a "föld alá" (peronszint alá) dugják. A vasúti, villamos-, illetve troliközlekedésben felsővezeték van (eddig semmi újat nem mondtam, gondolom), a metróban pedig alsó, kivéve a kisföldalattit (amit sokan vitatnak, hogy metró-e egyáltalán), annak ugyanis felül megy a vezetéke, az áramszedő pedig kb. bele van préselve a szerelvény tetejébe. A nagy metrók az ún. harmadik sínből veszik az áramot, erről a metrós kisokosban azt hiszem, már volt szó. De az ismétlés sosem árt: ezekbe a szó szerint sínszálakba van belevezetve a vontatási áram, amelyet áramszedő papucsokon keresztül vesz fel a szerelvény. Ezek a forgóváz (kerékpárokat összefogó elforduló egység, ezeken gurul a kocsi) oldalából kiálló papucsok alap állapotban kb. 20 fokos szögben lógatják az orrukat, mivel rugó nyomja le őket azért, hogy amikor felcsúsznak a harmadik sínre (figyeljétek meg, a harmadik sín mindig "lekerekítve" kezdődik), jó legyen a kontaktus. Ez az a klaffanó hang, amelyet hallani lehet, amikor a metró megérkezik egy állomásra, ugyanis a harmadik sín mindig bekerül a peron alá (utasvédelmi okokból), tehát gyakran oldalt vált, így az egyik oldali papucsok lefutnak, a másik oldaliak felfutnak a harmadik sínre. A 2-es metrónál is a felújítás előtt ezzel volt magyarázható, amikor a kocsik világítása elment egy pillanatra.
Na és ezek nem kopnak el?
Dehogynem, arra is lettek kitalálva, hogy kopjanak. A trükk annyi, hogy nem fém-fém kontaktus van, hanem a felső/alsóvezetékkel mindig grafit áramszedőbetét érintkezik. És ez meg is magyaráz sokmindent. Például, hogy a Kontroll c. filmben a sínfutós résznél miért mondta Kripli, hogy az alagút tele van grafitporral. Hát ezért, mert a betét folyamatosna kopik, a kopadéknak pedig valahová távoznia kell. Ugyanezért látszanak néha fekete folyások a villamos tetején, oldalán az áramszedő alatt: a grafitport lenyomja az eső, és az ott folyik végig.
Erről jut eszembe egy másik jelenség is, bár nem közlekedési, de azért leírom: amikor a fűtőtest fölött szélesedő csíkokban beszürkül a fal, az attól van, hogy a levegőben lévő port a melegtől felfelé szálló levegő magával ragadja, és kvázi szétkeni a falon.
Viszont az áramszedők (vagy idegen szóval pantográfok) kopása nem mindig (lenne) egyenletes. A metrónál éppenséggel az, mivel a papucs hosszában csúszik végig az áramforráson, viszont a villamos felsővezeték például vályút vágna a betéten, ha csak egy vonal mentén érintkeznének, ezért cikk-cakkol a felsővezeték. Könnyű megnézni, legközelebb majd figyeljétek meg: rögzítsétek a tekinteteket az áramszedő fején, és látni fogjátok, ahogy a felsővezeték jobbra-balra söpri a betétet, hogy egyenletesen kopjon. A villamosoknál még elmesélem, hogy a modern járművek már rekuperáló fékkel vannak felszerelve, ami azt jelenti, hogy fékezéskor a motorokat generátor üzembe kapcsolják (a jármű lendülete forgatja a kerekeket, ami áramot generál), és az így nyert energiát visszatáplálják a felsővezetékbe, hogy a vonalon máshol egy éppen fékező villamos azt hasznosítani tudja.
És a trolival mi van?
Áh, igen, a troli. Esetében megint csak elmondható, hogy a betét (2. kép) hosszában csúszik végig az áramforráson, tehát ott nem kell cikk-cakkolni, viszont kevesen tudják (átlagos járókelők), hogy a troli felsővezetékben szükség van váltókra. Ezeket a sofőrök vagy távirányítóval vezérlik, vagy ha létezik itt is a segédvezetékes módszer, akkor egy másik módja is van: ha a troli áramfelvétel közben (tehát a gázpedált nyomva) halad el a felsővezeték egy bizonyos szakasza alatt (segédvezeték), akkor X (általában kitérő), ellenkező esetben Y (általában egyenes) irányba kapcsol a váltó. És ez villamossal is igaz, ott a merev segédvezeték állítja a váltót, a laza pedig (miután elhaladt a villamos) annak reteszelését oldja (megszűnteti a síncsúcs zárját, ha ekkor ráhajtana villamos, baj lenne), és várja a következő parancsot.
És miért van két felsővezeték?
Ahogy Barta Andris, olvasónk azt tudomásomra hozta, azért, mert míg a vaskerekes járműveknél a vontatási áram elvezetéséről maga a sín gondoskodik, a trolinál a földelésnek ilyen módja nem megoldható (nem, a lánc/gumicsík sem tudja megoldani), így az egyik vezetékről veszi a troli az áramot, amely a másikon távozik.
És miért kell tolni a trolit?
Akkor nem tud továbbmenni a trolibusz, ha ún. szigetelt szakaszon áll meg, tehát ott, ahol a felsővezetékben nincs áram, és emellett önerejű mozgásra sem képes (nem úgy, mint az új Solaris trolik). Szigetelt szakasz olyan helyeken van, ahol más járművek felsővezetékét keresztezi (villamos, másik troli). A tologatással viszont óvatosan kell bánni, ha villamosról van szó. Elkövethető az a hiba ugyanis, hogy a villamos szigetelt szakaszon megáll, a vezető menet állásban hagyja a kontrollert, és kiszáll megtolni, majd amikor a villamos újra áramot kap, az nélküle folytatja útját. A BKV-nak több ilyen esete is volt (némelyik súlyos balesettel végződött), ha jól emlékszem, ezeket fantomvillamosnak nevezik, és egy elég érdekes összeállítást írt róla Hamster, de most nem találom.

De most is mondom, ha nálam okosabbak szerint valamit rosszul írtam, szóljatok, kijavítom.

2012. október 30., kedd

Ingyen könyvek

 Tudom, hétfőt ígértem, elkéstem, bocsánat. Akkor pótoljuk is gyorsan: nem tudom, hányan tudtok róla, de a BME Printer régi helyén, a Suzuki Swift (?) karosszéria mögött az E épületben van egy sor könyvespolc, ahová a jegyzetbolt mindig kirakja a hasznosítani már nem tudott könyveit. Én személy szerint imádom a régi műszaki könyveket, főleg, ha ingyen vannak (magyar virtus), itt pedig az egyetem tudományterületének majd teljes spektruma megtalálható (volt régen legalább is). A fejlécben látható Sugárvédelmi ismeretek c. régi jegyzet is onnan van például, de a mára elég tekintélyesre duzzadt gyűjteményem ilyen címeket tartalmaz még, mint például: A kreativitást növelő módszerek alkalmazása, Veszteségfeltárás és hőhasznosítás, Projektmenedzsment, Települési szennyivzek kezelése, Épületek nedvességvédelme, Bevezetés a biológiai és élelmiszeripari technológiába, Távközlési projektmenedzsment, Jog, állam, gazdaság, Audiovizuális eszközök és almalmazásuk az oktatásban, Alkalmazott statisztika I., Településszociológia, Betű és írás, "Megáll az idő".
Akik ismernek, tudják, hogy nem tartom tökéletesnek a felsőoktatás alapelvét úgy, ahogy jelenleg létezik, viszont az eredeti filozófiát gyönyörűnek gondolom: egy fórum, ahol a tudás virágzik, ahol meg lehet merítkezni a legkülönbözőbb tanokban, értekezni a hasonló érdeklődésűekkel, szabadon alkotni, előrevinni a világot. És ez a kupac könyv itt mellettem pont ennek a jelképe. Ha akarom, megismerkedem az élelmiszeripar gépeivel, ha akarom, a betűrajzolás (!) tudományával, ha ahhoz van kedvem, az épületek nedvességvédelméről okítom magam. És ezt a sok-sok információt mind ezek a könyvek, ezek a manapság eléggé alulbecsült kis tárgyak tartalmazzák, amelyek sokszor még bontatlanul fóliázva állnak az ingyenkönyves polcon. És kevesen tudnak róla, alig jár rá valaki. 
Az igazsághoz mondjuk az is hozzátartozik, hogy egy ideje már nem láttam jegyzetet, mostanában a Typotex kiadó ki tudja, milyen okból hátramaradt könyvei várnak új gazdájukra. De ezek néha egész komoly, keményfedeles könyvek. Azokból is hoztam párat, bár ezek a címek már kevésbé volnának beszédesek: néha még beleolvasva sem tudom eldönteni, milyen könyv is az (ez talán megmagyarázza, hogy megmaradtak). Mindenesetre a jelen kínálatból a gyakorlatiasabb fajták közül néhány informatikai könyv is van, például a Szemantikus világháló elmélete (vagy valami ilyesmi). 
Ha kedvet kaptatok, tessék rájárni s rabolni, mert ha ezen a könyvmenhelyen sem találnak gazdára, gondolom, az ózonlyukat fogják tágítani, vagy inkább wcpapír gurigákká válnak.

2012. október 27., szombat

Elvesztettük egy bajtársunkat

Ma reggel, balesetben elhunyt egy kartársunk. Nem ismertem, de ez semmit nem változtat a tényen, hogy egy volt közülünk. Társunk a bajban, a mindennapok harcában: éjszakázott TF fölött, laborra járt, ugyanazokat élte meg, mint mi... Minannyian tesszük a dolgunkat, saját problémáinknál fontosabb a világon nem is létezhet, de amikor súrol minket az elmúlás szele, megállunk. Hirtelen minden megáll, és csend lesz. És hirtelen kristálytisztán látjuk, mi az, ami érték. Rájövünk, hogy minden érték, még problémáink is, és rádöbbenünk, az élet maga egyszerre mindenható, és rettenetesen törékeny.

Részleteket, fényképet nem közlök, ez nem szenzációhajhászás, arról minden bizonnyal gondoskodik majd a sajtó. Mindössze tiszteletet adok egy fiatal életnek, amely jóformán még el sem kezdődhetett.

Nyugodj békében, Zsiga.

2012. október 24., szerda

3. mérés: nyakkendők

Régóta adós voltam már ezzel a méréssel, de végre el is végeztem, és csalódnom kellett. Ugyanis amikor elhatároztam, hogy erre is fogok klikkelni, sokkal elegánsabb volt az utca embere, mint most. És még azt sem lehet mondani, hogy nyár volt, és mindenki rövidujjúban flangált. A napi számot nagyjából minden nap BKV-sokból és taxisokból kellett összekukáznom, és így sem lett túl sok. Mindenesetre egy vicces sorminta kezdett kibontakozni a számokból, amelyet csak a csütörtök bontott meg (16 nyakkendős aznap valamiért elkerült engem). Érdekes lett volna hosszabb ideig is folytatni, de nekem számolni, nektek olvasni nem lett volna kedvetek, szóval jobb lesz ez így mindenkinek. Csak, mert tudom, borzalmasan érdekel titeket, itt az eredmény:
  • 1. nap: 20 db
  • 2. nap: 22 db
  • 3. nap: 20 db
  • 4. nap: 6 db
  • 5. nap: 20 db 
Következőnek pedig egy korábbi ötlet alapján a hajléktalanokat fogom számolni, kicsit megnézzük, mi lett Tarlós megoldási javaslatából/tervéből így, az újabb tél közeledtével.
Ami pedig az elkövetkezendőket illeti: a zh időszak hétfői végeztével hétfőn, szerdán és pénteken mindig fogok posztolni, egészen addig, amíg ki nem ürül a várólistás posztok szektora jobboldalt.

2012. október 17., szerda

Nedves leszel!

 Vagy vizes, lucskos, csatakos, csöpögő, pár árnyalattal sötétebb, sokféleképp lehet mondani. Lényeg, hogy esős időben a reptéri D porta buszmegállóhoz vezető járdának az utolsó 200 méterét szárazon megúszni lehetetlen. Rendkívüli esetben a busz az Üllőin is nagyobb orrhullámot vet, mint a Táncsics, de ez itt évek óta fennálló probléma. És a közútkezelő becsületére legyen mondva: sok mindennel próbálkoztak már, de a jelenség csak nem akar megszűnni. A szakaszon úgy 3-4 csatornafedél van, amelyekkel több gond is volt/van. Eleinte folyton megsüllyedtek, az aszfalt a környékükön kisebb helyenek beszakadt. Ekkor visszaemelték mind, és betonnal öntötték körbe. A süllyedés nem szűnt meg, így legutóbb az Amerikában is használatos viharcsatornákat alakítottak ki (amelyeknek lefolyója a padkával párhuzamos), a tényleges aknák (aknafedelek) pedig a járda túloldalára kerültek, a füves részre. De úgy látszik, ez sem működik, mert egyrészt az útpálya süllyedése nem állt meg, másrészt pedig a csatornák elnyelőképessége sem tűnik kielégítőnek. Ezért egy-egy komolyabb, vagy kevésbé komoly, de hosszan tartó esőzés után a sima kis személyautók is eléggé, de a nagyobb járművek embermagasságban csapják fel a mocskos vizet (1. kép (nyilván :D)). 
Látszik is, honnan állva fényképeztem: a képen nem látszó vasúti töltés mellett voltam kénytelen gyalogolni, a puha, süppedős földben, ahová már nem értek el ezek a mini tsunamik. De amint az ember átkelt a zebrán (amely előtt egyébként meg a járda van annyira megsüllyedve, hogy valóságos tó alakul ki, így várakozni megintcsak a vasúti töltés mellett állva lehet), nem szűnik meg a probléma. A buszmegállóban ugyanis az útpálya pedig ki van nyomvájúsodva (2. kép, a viakoloros borítást megszűntették valamiért pár éve), ez pedig pont az a buszsáv, ahol a taxisok hátulsó pár előre fuss-t szoktak játszani (erről majd egy külön posztban), így nem egyszer van az, hogy 40-50-es sebességgel hajtanak be a tócsába, ezzel ismét embermagasságban terítve be mindenkit, aki a buszmegállóban áll. És mint mondtam, ez már hosszú évek óta így van, de a legutóbbi eset után egyszerűen nem fogok erre sétálni esőben, hanem leszállok a vasútállomásnál, és inkább gyaloglok öt percet. Mert ennél jobban kevés helyen érzem magam megalázva, mint proli gyalogos.

2012. október 15., hétfő

Jégcsapok a sportközpontban

Na, így kell hatásvadász címet adni. Egyébként  ilyenről természetesen szó sincs, csak, hát, mint ahogy semmi sem, a Sportközpont sem lehet tökéletes. Pedig egész eddig nem tudtam elképzelni, mi lehet benne a hiba, hisz minden működik, minden modern, mindenki segítőkész, már éppen kezdtem volna keresni a pörgettyűmet, hogy megnézem, álmodom-e, aztán meg kellett állapítsam, hogy az az egy apró szépséghiba mégsem egyszeri, múló dolog: a zuhanyzóban nincs melegvíz. Vagy mindenki elfürdi, mire odakerülök, vagy nem tudom (az ÉL épületnek nem lehetett valami fejlett kazánközpontja, mindössze fűtésről kellett gondoskodni korábban, az meg akár be is lehet kötve a HŐ központba), mindenesetre így nagyjából lehetetlen lezuhanyozni. Márpedig ha az ember épp egy 1 órás edzésen van túl, lehet, kicsit letisztítaná magát, mielőtt visszamegy órára, vagy esetleg elindul haza. Én mondjuk (eddig) mindig óráim végeztével mentem edzeni, tehát a zuhanyzással inkább csak lehűteni igyekeztem magam (hogy utána ne szaunaként üzemeljen a kabátom), de három alkalom után be kellett valljam magamnak, sem orosz, sem pingvin nem vagyok, így nem tudok jéghideg vízben zuhanyozni. Na, meg aztán ilyenkor az ember még egy ideig radiátorként működik, akárhányszor tussol is le, szóval a gyöngyöző homlok ellen nem igen van ellenszer, ettől függetlenül  azért kellemes lenne, ha az elég jó élményhez még a normális zuhanyzás lehetősége is tartozna. De remélem, ez csak átmeneti állapot, és az üzemeltetés beérésével erre is találnak megoldást.

2012. október 12., péntek

Miért nem írsz, Són?

Kérdezhetnék az olvasóim, ha valamiféle közösség is kötődne a bloghoz, mindenesetre nem kérdezik, de én tudom ám!, hogy azért néha megfordul a fejekben... Miért hallgat a Végzet Mérnökei? Azért, mert van egy rossz/jó(?) tulajdonságom, amely erre késztet. Eléggé maximalista vagyok.
Mindig az a fajta ember voltam, aki szereti, ha kedvelik (mondjuk ki nem), illetve ha elismerik. Ebből adódik, hogy ha valamit a nevemmel fémjelzek, azzal szemben elég szigorú minőségi követelményeket támasztok, hogy utána mindig büszkén vállalhassam. Sajnos ezen kalap alá került be a blog is, mert bár olyan céllal indítottam másfél éve, hogy ha látok valami érdekeset, este billentyűzetet ragadok, és megosztom, végül az lett belőle, hogy (ahogy olvasónk, Eszti mondta) elkezdtem fejben blogolni, és a bejegyzések soha nem öltöttek valódi formát, ha mondjuk túl rövidek lennének, vagy például visszatartottam egy-egy témát, amíg nem volt hozzá kép.  És ki ez a fickó a cikk melletti képen? Ő Charlie McDonell, brit youtuber, a YouTube közösség elég jelentős alakja. És bár neki ez a rendes állása (talán az elsők között lett YouTube partner), mégis van, hogy hónapok telnek el egy-egy videója közt. Hogy miért? Ebben a videóban elmesélni, hogy ugyanazért, amiért néha a Végzet Mérnökei is leáll rövid időre. Tudom, hogy nem kéne, és tudom, hogy ezzel a blog alapítóötletét semmisítem meg, dehát ez egy olyan karakterhibám, amellyel már megtanultam élni. Csak gondoltam, adok némi felvilágosítást nektek is arról, mi zajlik a végzet mérnökében.